Azt mondják, hogy kerül majd más…de nekem nem kell más, nekem Ő kell, az Ő mosolya, ölelése, csókja és érintése. Mert senki nem lesz számomra olyan, mint Ő.
“Olykor belefáradunk abba,hogy mindig csak mi harcolunk másokért és arra vágyunk bárcsak értünk harcolna valaki”—
Néha ha elgondolkodnál hogy mit mondasz talán kevesebbszer “durciznek”
A minap láttam a Balaton-parton egy bácsit. Öltönyben ült a padon, a víztől pár méterre. Leültem mellé és megkértem hogy mesélje el a történetét. Azt mondta, hogy korábban a feleségével jártak ugyanerre a helyre nyaralni, de őt sajnos már 10 éve elvitte a rák. Azóta a bácsi minden évben három napot itt tölt a felesége emlékének szentelve. Búcsúzóul azt mondta: “Fiam, legyen ez tanulság neked is, lehet évente harminc lányba is beleszeretni, de az igazi szerelem a síron túl, örökké tart.”
distinguisheddreameroafartisan:
Innen is hatalmas tiszteletem a bácsinak
❤❤
Nem tudom, mit érzek. Keveredik bennem az undor, a vonzalom, a szeretet és a gyűlölet. Ne akard, hogy megmagyarázzam a furcsa agymenetem, egyszerűen csak hagyd, hogy a mellkasod eggyé váljon a párnámmal.
a rózsa vörös,
az ibolya kék,
baszdmeg magad,
te nyomorék//
Soha a büdös kurva életben nem leszek képes elfogadni a saját tükörképemet.
Azért vagyok önbizalomhiányos, mert azt a visszajelzést kapom, hogy kevés vagyok.
“Soha többé nem akarom érezni, azt ami azon a napon történt.”— (via ugye-soha-nem-szerettel)